2020 tavaszán, először került olyan helyzetbe a mi generációnk ( x-tól egészen a gyerekekig), hogy
egyik napról a másikra kellett átalakítani az életét, realizálnia az esetleges, előre nem látott, hirtelen
veszteségeit, átszerveznie a hétköznapokat… A változás, a magánéletet, a munkát, a családi
kapcsolatokat, az emberi kötelékeket, egyaránt érintette, mindeközben veszélyeztetve érezhette a
saját és a családja egészségét is. Előre nem igazán látható és várható módon egyik pillanatról a
másikra következett be a megszokott dologok és rutin elvesztése és átstrukturálása, így erre a
legtöbb család nem volt felkészülve, nem is lehetett igazán. A helyzet időtartamának az alakulása is
bejósolhatalan volt, rettentő kevés külső kapaszkodó és segítség maradt a családoknak és ez
egyszerre túl nagy terhet jelentett sokuk számára.
Rengeteg felmérés, készült és zajlik is a „karantén” alatti párkapcsolati, családi változásokról, angol és
amerikai kutatások is a válások számának a megugrását mutatják. Az okokat is folyamatosan keresik,
vizsgálják.
Véleményem szerint az alábbiak mindenképpen hozzájárulhattak a kialakult helyzethez:
- megváltozott az együtt töltött idő mennyisége és minősége (bezártak az óvodák, iskolák, sok szülő home office-ba került, azaz sokkal több időt töltöttek együtt, mint ami a legtöbb család esetében megszokott volt, ezzel szemben önmagában csak az együtt-lét nem biztos, hogy építő jellegű. Vagyis lehet, hogy a szülő fizikailag többet van jelen a gyerek életében, hiszen otthonról dolgozik, de a figyelme a munkájára irányul nem az családi életre.)
- nem minden lakás, nagysága, elosztása alkalmas arra, hogy az egész család egyszerre töltsön benne több időt, illetve még a munkahely „területe” is beköltözzön az otthonukba. Előfordulhat, hogy az egyéni tér szűkülése hatással van negatív irányba a lelkiállapotra. Akadályba ütközhet az is, ha bármelyik családtag nyugalomra vágyik, nem tud elkülönülni. Elveszik az egyéni -tér és idő is.
- Összefolynak a napok, megszürkülnek a megszokott tevékenységek kiesése miatt a hétköznapok (nincsenek edzések, különórák, nem tudnak iskola után a gyerekek „bandázni”, ha szoktak, a szülő nem tudja a megszokott tevékenységeit űzni.. ami estlegesen a feszültség és a stressz oldását is szolgálta számára)
- Nincs külső segítség: sem nagyszülő, az intézményrendszer kiesik, nincsen társasági élet. Teljesen izolálódik a család, úgy mint egység, illetve a családtagok külön-külön is.
- ingerszegénnyé válhat a környezet
- új szerepek léphetnek be a meglévő mellé, az online oktatás stb. kapcsán, ez plusz terhelés
- ha veszteségek is kísérik a helyzetet (munka, családtag esetleges elvesztése) akkor a meglévő nehézségek mellé, a gyászfolyamattal való megküzdés is belép az életükbe, lehet, hogy szintén külső segítség nélkül kell megbirkózni vele
- van, akinek önmagában a kontrollvesztés állapota is rengeteg plusz feszültséggel jár, ez is hatással lehet a családi életre
- ha eleve is voltak problémák, de valamiért a mélyben húzódtak és nem kerültek a felszínre, akkor ezek mind felerősödtek
- a rengeteg új szerep és kihívás miatt lehet, hogy pont az alapszerepeink megélésére, nem jut idő és nincs hozzá tér
Mit tehetünk?
- nyílt, őszinte és érzelem fókuszú kommunikációra törekedjünk
- próbáljuk letisztítani a szerepeinket
- külső és belső határszabás fontossága
- próbáljunk fókuszáltak és tudatosabbak lenni
- a lehetőségek alapján próbáljunk jól szegmentát életteret kialakítani közösen
Természetesen nem egyformán reagálunk családként sem adott helyzetekre. Van akinek a pandémia
keltette világválság, nyereséggel járt: közelebb kerültek egymáshoz a családtagok, mélyültek a
kapcsolatok, élvezték és sikerült tartalommal megtölteni az együtt töltött időt, új megküzdési
stratégiákat alakítottak ki, pozitívan változott a családi dinamika, új erőforrásokhoz nyúltak esetleg.